Nem olyan régen egy barangolásom közepette, rátaláltam egy nagyon jó és tartalmas folyóirat weboldalára, melynek címe”Eszmélet” és 1956-ban alapították. Igen, nem véletlenül József Attila egyik versétől kölcsönözte a címét. Aki szeretné elolvasni a verset annak itt a lehetőség, aki inkább audio-vizuális élményekre vágyik annak szóljon egy Youtube link. A folyóirat “Bal oldali” eszmék és gondolatok tárháza, jó nagy adag igazság kereséssel és világ kritikával. Én nagyon magamra találtam ennél a folyóiratnál, és nagyon megörültem neki, hogy létezik itthon egy ilyen értelmes és színvonalas folyóirat!
Úgy gondolom, bár ez a vers a Horthy korszakban írodott, megállja a helyét 84 év után is, és nagyon aktuális a mai Magyarországra vonatkozóan.
LEVEGŐT!
Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott hazafelé menet? A gyepre éppen langy sötétség szállott, mint bársony-permeteg és lábom alatt álmatlan forogtak, ütött gyermekként csendesen morogtak a sovány levelek.
Fürkészve, körben guggoltak a bokrok a város peremén. Az őszi szél köztük vigyázva botlott. A hűvös televény a lámpák felé lesett gyanakvóan; vadkácsa riadt hápogva a tóban, amerre mentem én.
Épp azt gondoltam, rám törhet, ki érti, e táj oly elhagyott. S im váratlan előbukkant egy férfi, de tovább baktatott. Utána néztem. Kifoszthatna engem, hisz védekezni nincsen semmi kedvem, mig nyomorult vagyok.
Számon tarthatják, mit telefonoztam s mikor, miért, kinek. Aktákba irják, miről álmodoztam s azt is, ki érti meg. És nem sejthetem, mikor lesz elég ok előkotorni azt a kartotékot, mely jogom sérti meg.
És az országban a törékeny falvak – anyám ott született – az eleven jog fájáról lehulltak, mint itt e levelek s ha rájuk hág a felnőtt balszerencse, mind megcsörren, hogy nyomorát jelentse s elporlik, szétpereg.
Óh, én nem igy képzeltem el a rendet. Lelkem nem ily honos. Nem hittem létet, hogy könnyebben tenghet, aki alattomos. Sem népet, amely retteg, hogyha választ, szemét lesütve fontol sanda választ és vidul, ha toroz.
Én nem ilyennek képzeltem a rendet. Pedig hát engemet sokszor nem is tudtam, hogy miért, vertek, mint apró gyermeket, ki ugrott volna egy jó szóra nyomban. Én tudtam – messze anyám, rokonom van, ezek idegenek.
Felnőttem már. Szaporodik fogamban az idegen anyag, mint szivemben a halál. De jogom van és lélek vagy agyag még nem vagyok s nem oly becses az irhám, hogy érett fővel szótlanul kibirnám, ha nem vagyok szabad!
Az én vezérem bensőmből vezérel! Emberek, nem vadak – elmék vagyunk! Szivünk, mig vágyat érlel, nem kartoték-adat. Jöjj el, szabadság! Te szülj nekem rendet, jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat!
Teljesen mindegy, hogy milyen politikai párt kormányoz Magyarországon, legyen az bal vagy jobb oldali. Minden esetben elsütik azt a számomra fantáziának tűnő gondolatot, hogy Magyarország majd 15-20 év múlva utóléri az Osztrák gazdasági színvonalat. Ezt a demagógiát szinte majdnem minden évben tudatja a magyar néppel az éppen aktuális kormány. Legutoljára egy hónappal ezelőtt olvastam az egyik hazai hírportálon (sajnos most nem találom a cikket), hogy Matolcsy György (Magyar Nemzeti Bank elnöke) szerint 10 év múlva (2030-ra), jó eséllyel utólérjük az Osztrák gazdasági színvonal 80%-át. Ezt egyenlőre én nagyon valószínűtlennek tartom sajnos. Jelenleg most a 2019-es évben Magyarország az 1991-es Osztrák gazdasági színvonalon van, tehát közel 28 éves rés tátong a két gazdaság között. Egy ekkora rést 10 év alatt 80%-ban utólérni szerintem nem lehet, én egyébként megelégednék azzal is, hogyha a jelenlegi 28 éves távolságot stabilan fenn tudnánk tartani és nem növekedne tovább. De miért is kéne egy Kelet-Európai országnak, azaz Magyarországnak utólérnie egy Nyugat-Európai gazdaságot?
Úgy gondolom, hogy Magyarországnak először érdemes lenne megcéloznia a saját régiójában lévő (Kelet-Európa) és az Európai Unió, valamint a Visegrádi négyek tagjaként és azon belül is az él lovas Csehország színvonalát. Miért is? Azért mert Ausztria területileg és gazdaságilag is a Nyugat-Európai térséghez tartozik, nem mellesleg pedig centrum országnak minősül. Kelet-Európa a maga Európai Uniós és nem Uniós országaival periféria országoknak számítanak. Tehát van egy nagyon élesen elhatároló gazdasági attitűd és történelmi háttér a két régió között. Először érdemes lenne a saját régiónk csúcs tartóját utólérni azaz a Cseheket, ha ez sikerült, utána jöhet Szlovénia és majd csak ezután esetleg az Osztrák színvonal. Én úgy tippelem, hogy jelenleg az Osztrákok gazdasági fejlettségétől Magyarország cirka 28 évvel, a Szlovénekétől 18 évvel a Csehekétől pedig legkevesebb 10-15 évvel vagyunk elmaradva.
Nagyon sok átalakításra lesz szükség ahhoz, hogy egyáltalán a saját régiónkon belül az elsők legyünk. Meg kell reformálni a gazdaságunkat, a társadalmat, a politikai berendezkedésünket, amikkel kapcsolatban én személy szerint szkeptikus vagyok, mert ha ebből még kettőt (gazdaság, politika) csak csak sikerül megreformálni, de a társadalmi része nem biztos, hogy sikerülni fog. Mindenesetre nem lehetetlen dolog, csupán kevés esélyt látok rá.
A mai Magyarországon egyre kevesebb olyan weboldal, újság vagy hagyományos média csatorna van ami a valósággal foglalkozik. Az államosított média csatornákról pedig ne is beszéljünk! Az értelmiségi és kultúrális anyagok nagyon nehezen elérhetőek és csak kevesen jutnak hozzá. Régóta gondolkodtam azon, hogy jó lenne elkezdeni egy blogot amiben összeszedhetem azokat a társadalmi, gazdasági, ökológiai, politikai gondolatokat, amik nap mint nap foglalkoztatnak és közel állnak hozzám. Arra gondoltam, hogy talán nem csak engem érdekelnek ezek a dolgok! Talán vannak itthon és a nagy világban olyan magyarok akiket szintén foglalkoztatnak ezek a dolgok. Remélem sikerül hasznos és érdekes anyagokat szogáltatnom a számukra.
Kellemes kikapcsolódást kívánok mindenki számára!
“Mindent, ami valóban nagyszerű és inspiráló, olyan egyén teremtett, aki szabadon tudott dolgozni.” Albert Einstein
Gondolkodó 